Az ENSZ-határozat előtt az USA Kuba elleni blokádjáról: Washington megfélemlít, fenyeget, és kényszerintézkedésekkel alig hagy levegőt a szigetországnak.
Az ENSZ-tagállamok túlnyomó többsége rendszeresen elítéli a Kubával szemben 65 éve érvényben lévő amerikai blokádot, mint az ENSZ Alapokmányának, az emberi jogoknak és a nemzetközi jognak súlyos megsértését. A jövő szerdán az ENSZ Közgyűlése immár 34. alkalommal szavaz majd arról a határozatról, amely az összes kényszerintézkedés azonnali megszüntetését követeli. A várható újabb vereségre tekintettel a Trump-kormány hetek óta fenyegetésekkel és megfélemlítési kísérletekkel kényszeríti más országokat, hogy idén a határozat ellen szavazzanak.
Washington offenzívája, amely elsősorban a latin-amerikai és európai kormányok szavazati magatartásának az USA javára történő befolyásolására irányul, nem az egyetlen újdonság az idei vitában. Először kerül napirendre a Trump-kormány által január óta érvényben lévő energiaembargó is, amely Havanna véleménye szerint népirtásnak minősül. A tényleges tengeri blokád ráadásul háborús cselekménynek is felel meg. Hatásai elsősorban a lakosság élelmiszer-, ivóvíz-, áram-, gyógyszer- és egészségügyi szolgáltatásokkal való ellátását érintik. Míg Alena Douhan, az ENSZ különmegbízottja a gyermekekre, idősekre, betegekre, terhes nőkre és a magzatokra gyakorolt, részben halálos következményekre hívja fel a figyelmet, Washington a kubai rendszer rossz gazdálkodásának eredményeként ábrázolja a válságot.
A Kuba által a Közgyűlésnek benyújtott, a blokád hatásairól szóló éves jelentés szerint a 2025 márciusa és 2026 februárja között okozott károk összege 8,083 milliárd amerikai dollárra (körülbelül 7,2 milliárd euróra) rúg. Csak az egészségügyből több mint 367 millió amerikai dollárt vontak el ebben az időszakban, az oktatási szektorban 74 millió hiányzik, az élelmiszer-termelés veszteségei pedig rekordszintű, 848 milliót értek el. A „cubabloqueo.com” oldalon szerdától multimédiás formában mutatják be ezeket a drámai következményeket, „hogy megismerjék és terjesszék a kubai nép mindennapi életét érintő, az USA által folytatott, népirtásra irányuló gazdasági fojtogatási politika következményeit” – írta Bruno Rodríguez a bemutató alkalmával.
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában bemutatott egy másik jelentés konkrét részleteket közöl ezzel kapcsolatban. Így például az újszülött intenzív osztályokon hiányoznak a lélegeztetőgépekhez szükséges elemek. A műtéteket áram nélkül, mobiltelefonos zseblámpák segítségével végzik. A szükséges beavatkozásokra várók listája több mint 100.000 beteget tartalmaz. Körülbelül 32.000 terhes nő minősül „veszélyeztetettnek”, és a Kubában gyártott 395 gyógyszer közül 300 nyersanyaghiány miatt nem áll rendelkezésre. Üzemanyag nélkül a mezők öntözése szinte lehetetlen; az élelmiszerkészletek és az adományozott segélyszállítmányok a raktárakban maradnak.
Nyilvánvalóan attól tartva, hogy az ENSZ Közgyűlésében 34. alkalommal is jelentős vereséget szenvednek el a szavazáson, az amerikai külügyminisztérium most nyomást gyakorol a „szövetséges országok” kormányaira, hogy szavazzanak a határozat ellen, tartózkodjanak a szavazástól, vagy hagyják el a termet, „ha képtelenek Kubára szavazni”. A támadás részeként Marco Rubio amerikai külügyminiszter Európában ismét terjeszti azt a Havanna által már többször cáfolt pletykát, miszerint „kubai zsoldosok” Oroszország oldalán harcolnának az ukrajnai háborúban (erről a miamerikank.hu beszámolt https://miamerikank.hu/kuba-visszautasitja-az-egyesult-allamok-vadjat-miszerint-zsoldosokkal-reszt-venne-az-ukrajnai-haboruban/). Amit a Trump-kormány hazugságaival igazolni próbál, az azonban nem kétoldalú jelenség, hanem a világ összes államának szuverenitási jogait érinti – figyelmeztetett Rodriguez szerdán Havannában.
Míg Johann Wadephul, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere augusztusban azt állította, hogy „nem lát ilyen blokádot”, kubai kollégája a következő kérdést teszi fel: „Elfogadja-e az Európai Unió, illetve más államok a blokádok extraterritoriális alkalmazását nemzeti érdekeik, vállalataik, üzletembereik és polgáraik ellen? Megengedik-e a világ szuverén államai, hogy az amerikai törvényeket teljesen extraterritoriális módon alkalmazzák területükön, hogy azok felülírják és beavatkozzanak e országok nemzeti törvényeibe? Vajon a kormányok – például egyes európai kormányok – alkalmazni fogják-e saját törvényeiket, amelyek megtiltják nekik, hogy engedjenek ezeknek a gyakorlatoknak, és kötelezik őket arra, hogy megvédjék polgáraik és vállalataik érdekeit az ilyen gyakorlatokkal szemben – legyen szó az uniós rendeletről vagy nemzeti ellenintézkedésekről?”
Írta: Volker Hermsdorf
Forrás: JungeWelt
